Gyere, jógázz velem...

Gyere, jógázz velem...

Böjt

2016. március 08. - Varga Renka

Megvolt az idei év első léböjtje. Felszabadító érzés. 

Miért böjtölök? Egy kis tavaszi megújulás. Van, amikor eljön az az idő, amikor már képtelen vagyok az evésre gondolni. Szinte rosszul vagyok tőle. Nincs kedvem egyáltalán enni. Meguntam az ízeket. Ilyenkor beiktatok egy három napos böjtöt, és kiiktatom a gondolatot, hogy mit vegyek, mit egyek, mit főzzek, hol egyek, stb... Szeretek böjtölni. Olyankor tisztul a testem, az elmém, és a lelkem is. 

A böjtöt nem szabad egy kínzásnak felfogni. Ez nem sanyargatása a testnek, ha eldöntjük a fejünkben, hogy miért csináljuk. Kellemes, hogy végre tehermentesíteni lehet a szervezetet. Félretenni azt, amiről azt hisszük a legfontosabb szükségletünk. 

Nem követek semmi éppen aktuális, trendi böjtkúrát, az ősi Ájurvédikus böjtöt tartom, a testtípusomnak megfelelően. Az Ájurvéda három dósát, azaz testtípust különböztet meg. Váta, vékony, gyenge testalkatú, magas. Pitta, filigrántól az izmosig, átlagos testtalkat. Kapha, erős, zömök, kövér, állandóan túlsúlyos testalkat. Ezeken kívül meghatározza még számtalan tényező a testalkatot. Hogy milyen a haj színe, erőssége, milyen a bőr állaga, milyen a fejforma, az arc, a szem, az orr, az ajak, a fogak, a köröm, a kéz mérete. Milyen az étvágy, az emésztés, a széklet, az izzadás, a vérkerigés. Mennyire mozgékony az ember. Milyen a hangulata, az érzékenysége, az értelmi képessége, az emlékezőképessége, a beszédstílusa, milyenek az álmai. Szereti-e a meleget, vagy inkább a hideget, és sorolhatnám. 

Fontos megismeri az egyéni testtípusunkat, mert így nem erőltetünk rá magunkra valami olyan diétát, szépségápolási praktikát, ami nem is nekünk való. És így könnyebben tudunk tenni minden nap a jó közérzetünk érdekében. Ha a testi és szellemi energiáink egyensúlyban vannak akkor lehet érezni, hogy az öngyógyitó erő mennyire működik, illetve a betegségek nem jelennek meg. Ha kibillenünk az egyensúlyunkból testünk azonnal jelez. Fejfájás, szédülés, haspuffadás, székrekedés, fáradtság, betegségek jelentkeznek. Ilyenkor álljunk meg és gondolkodjunk el rajta, hogy mit csinálunk a szervezetünk, önmagunk ellen. 

Ajánlom mindenkinek, hogy töltsön ki egy dósa tesztet, és ismerkedjen meg önmagával az ősi Ájurvéda szerint. 

http://maharishiajurveda.hu/testtipusteszt

Az én testtípusom a Pitta. Így annak megfelelően böjtölök. 

A böjtöt mindig elő kell készíteni, és le kell vezetni. Nem lehet csak úgy belevágni, hogy egyik nap még pörköltöt eszek, a másik nap meg már csak teákat iszok. És nem is lehet a böjt után rögtön nehéz ételeket fogyasztani. Szépen rá kell vezetni a szervezetet a böjtre. 2-3 nappal a léböjt előtt csak könnyű ételeket szabad enni, párolt zöldségek, rizs, gyümölcsök, majd miután csökkentettük az étkezések mennyiségét, elkezdhetjük, hogy csak folyadékot fogyasztunk. Ez nálam úgy néz ki, hogy reggel, ébredés után megiszom egy nagy pohár forró vizet, amit előtte 20 percig főztem. Ez megnöveli a böjt jótékony hatását. Majd jöhet egy gyümölcsturmix, napközben sok gyógytea, az én testtípusomnak megfelelően máj-, epe, és vesetisztító teák (máriatövis, csalán, rózsa), a teák között elfogyasztok ebédre egy zöldségkoktélt, és ezt követően sok-sok víz. Ez megy 3 napon keresztül, majd újra elkezdek könnyű ételeket fogyasztani, párolt zöldséget, és gyümölcsöt. Majd szépen fokozatosan lehet visszatérni a nehezebb ételek fogyasztására, mint pl. nyers ételek, húsfélék, olajos magvak, fűszeres ételek.

10402867_536352249880484_5003061553555368375_n.jpg

2016-03-02_15_41_20.jpg

Múlt hét hétfőn kezdtem el, és vasárnap zártam le ezt a tisztítást. Az, hogy a léböjt első napján, szerdán sütött  a nap jelentősen megkönnyítette a napot. Ahogy kiléptem a friss levegőre, és megéreztem a nap meleg sugarait, azonnal elfelejtettem, hogy éhes vagyok. Mert bizony az első nap, amikor még délután 2-kor se jutott a gyomor szilárd ételhez, még jelez, hogy örülne neki. Ez a második naptól elmúlik. :) Teljesen. Legalábbis nálam. A második naptól már nem érzem azt, hogy éhes lennék. Egy vicces dolog van, hogy mivel nincs meg a rágás folyamata, a reflex mégis beindul és megrágom a zöldséglevet, és a vizet is. :) 

2016-03-02_15_44_03.jpg

Ilyenkor kifejezetten olyan jógapózokat végzek, amik könnyen, megterhelés nélkül kivitelezhető ászanák,  és a méregtelenítést segítik, pl. gyertyaállás, ekeállás, gerinccsavaró gyakorlat. Fontos, hogy a böjt ideje alatt ne terheljük túl magunkat, kerüljük a zajos, impulzusokban gazdag helyeket. Ne egy fontos munkahelyi projekt kellős közepén vágjunk bele, és ne is egy éppen aktuális kapcsolati krízis alatt. Mikor eleve feszültebb a hangulat körülöttünk, ez nagyban megnehezíti a böjti időszakot. Mert nyilván mikor éhes az ember, ingerülté is könnyebben válik. Figyeljünk illyenkor csak befelé, önmagunkra. Nézzük meg, mi az, amit szeretnénk elengedni, mire nincs szükségünk és váljunk meg tőle könnyedén. Elalvás előtt tisztítsuk meg lelkünk minden nyomasztó és felesleges dologtól. Én még mandalát színeztem, az mindig megnyugtat és segít ellazulni.

img_20160303_120631.jpg

A léböjtöt kiegészítettem még a tél utáni bőrápolással. A téli időszakban száraz a bőröm, ezért ilyenkor úgy érzem, hogy neki is jár egy kis felfrissülés. Főleg az arcomon. Elkezdtem egy itthoni, a száraz bőrnek megfelelő gyümölcsössavas hámlasztást. Összekeverek két evőkanál natur joghurtot, egy evőkanál mézzel, és egy evőkanál friss almalével. Ezt felkenem az arcomra, a nyakamra, és 20 percig hagyom hatni. Az érzés utána frissebb, élénkebb, simább bőr. Ezt hetente maximum 2x, 5 héten keresztül fogom csinálni.  Ez az AHA savas hámlasztás. Létezik zsíros bőrre a BHA savas hámlasztás is. Itt bekerül a citrom, vagy az almaecet. Két evőkanál joghurtot keverünk össze 2 evőkanál almalével, 1 evőkanál citromlével, vagy almaecettel, és fél evőkanál mézzel. Ez nem kipróbált részemről, de biztos nem lehet vele ártani. :) Ilyen hámlasztás után fontos, hogy használjunk fényvédő arckrémet! 

Fokozhatjuk még a böjt a hatását masszázzsal, szaunával, meleg fürdővel, melybe holt-tengeri sót öntünk. 

A böjt ideje alatt szellőztessünk nagyokat, foglalkozzunk a növényeinkkel, szelektáljunk a ruhák, könyvek, tárgyaink között. Ezeket akár ajándékozzuk el. Kellemes érzés az a lélelknek, hogy nem csak kidobtuk a szemétbe. Ami nekünk már nem hasznos, vagy minket már megszolgált, másnak nagyon nagy örömöt tudunk okozni vele. 

Légy jó, tégy jót! 

Fontos, hogy nem szabad böjtölniük a várandós, szoptatós anyukáknak, a nagyon gyenge, vékony embereknek, ha valaki eleve hiányosan táplálkozik és ez már panaszokat okoz, betegség idején.

A megfelelő böjt mellett fontos az idő, hogy mikor kezdjünk bele. Én a hold állását figyelem. Fogyó holdnál könnyebb a kifelé áramlás, így azt figyelem. A hold fogyásának a második ciklusában érdemes a böjtöt tartani. Legközelebb április elsejével érdemes elkezdeni egy, a testtípusodnak megfelelő időtartamig tartott böjtöt. 

Mindenkinek sok sikert kívánok, aki szeretne belevágni, ebbe a csodás, felszabadító böjtbe. Ha kérdés lenne bátran írjtatok! 

Szeretettel,

Renka

 

Gondolataink eredménye

Már többször pedzegettem a témát, hogyan betegíthetjük meg magunkat a negatív gondolatokkal. Most erről szeretnék írni. 

A saját példámon szeretném bemutatni, hisz az áll a legközelebb hozzám. Adott egy betegség, 6 éves korom óta. Ez az asztma, bronchitisz.

Asztma: légzési rendellenesség, akár fulladással is járhat. Ha a belégzés könnyű, de a kilégzés nehezen megy, a légzés elégtelenné válik. Talán túlságosan ragaszkodom bizonyos emberekhez, vagy dolgokhoz, amelyeket nem vagyok képes elengedni. Megfullaszt a düh, az agresszió, amit nem akarok megélni. Félek, hogy szeretetben hiányt fogok szenvedni. Az asztma elsősorban fullasztó, torokszorító érzés. Egy múltbeli, kora gyermekkori elfojtott érzelemhez köthető. 

Bronchitisz: 

A hörgők, illetve a hörgők nyálkahártyájának gyulladása. Erős köhögéssel, fokozott váladék- és köpetképződéssel, gyakran lázzal jár együtt. A gyulladás azt jelzi, hogy dühöt, frusztrációt vagy bosszúságot érzek elfojtott érzelmekkel kapcsolatosan. Olyan mondatokra is utalhat, amelyeket visszatartottam, és szükséges lenne, hogy kiadjak magamból. 

(forrás: http://orommel-leteznihu.web.maxer.hu/wp-content/uploads/2012/06/LelkieredetubetegsegekLexikonaegyeb_-olvasmany-1299010674.pdf) 

És, most leírom az én esetem. 3 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, attól a naptól kezdve, Apámmal csak egyszer találkoztam. Az asztmám, a hörghurutom 6 éves koromban kezdődött. Anyukámmal a nagyszüleimnél éltünk, akik sokat veszekedtek Vele, hogy Apámmal úgy alakult a helyzet, ahogy alakult. Mindent a fejéhez vágtak, amit csak tudtak, bántották a kialakult helyzet miatt. Én ezt hallottam, és nem akartam, hogy Anyát bántsák emiatt. Borzasztó dühöt éreztem magamban Apám felé, hogy ez miatta van, engedte, hogy ilyen helyzet alakuljon ki. Fullasztott ez az érzés, szorította a mellkasom. Szerettem volna elmondani, hogy ne Anyát bántsák emiatt, de nem mertem kimondani. Elfojtottam és ott ragadt az indulat a mellkasomban, a torkomban, és megbetegítettem vele a testem. Ez az érzés, hogy nem merem kimondani, amit szeretnék nagyon sokáig elkísért. Ott, akkor, mélyen elültettem magamban, hogy nem szabad kimondani az érzéseim. 

Az évek alatt voltak próbálkozásaim Apámnál, de nem akart rólam tudni. Ez okozott még plusz fájdalmakat, de akkor már jobban tudtam kezelni. De akárhogy is, az az érzés, hogy egy apa lemond a lányáról, nehezen elviselhető. A lányok többnyire apásak, az apa védelmezi őket, és úgy szeret, ahogy csak egy apa tud szeretni. Így szól a tündérmese. :) Mindez nekem kimaradt és sok érzelmi nehézséget okozott. Leginkább a párkapcsolatban, mert olyan mély szeretetet szerettem volna kapni, mint az apai szeretet. Királylányként szerettem volna egy kapcsolatban lenni, de a párkapcsolatban királynőnek kell lenni. Rengeteg idő, munka, kitartás kellett, hogy eljussak oda, ahol most vagyok, az elfogadáshoz, és megértéshez. Nincs szükségem az apámra, felnőttem, elengedtem. Sokat segített egy kineziológus, hogy megértsek olyan döntéseket, amikre azidáig nem is gondoltam.

Majd ahogy elmélyedtem a jóga tudományában, egyre több módszert találtam, amivel gyógyítani tudom magam. A gyerek kezelőorvosom, egy nagyon híres professzor azt mondta, hogy soha nem fogom kinőni a betegséget, meg kell tanulnom együtt élni vele. Eljutottam oda, hogy megtanultam együtt élni az érzéssel, hogy Apám nem kíváncsi rám, és valójában nincs is rá szükségem. De azt nem akartam elfogadni, hogy nincs kiút. Mert az mindig van, csak meg kell keresni.  

A jógával elmélyedtem a csakrák világában, és szépen összeállt a kép, hogy miként hatnak a negatív gondolatok a testre, hogy miként blokkoljuk az energiaközpontjainkat a negatív érzéseinkkel, gondolatainkkal. 

Az elfojtott érzelmek, a gondolatok kifejezésére való képtelenség, az új helyzetektől való félelem, a gyenge kommunikáció, mind a torok energiaközpont, a torokcsakra kiegyenlítetlen működésére utalnak. A blokkolt, negatív gondolatoktól, érzésektől beszennyezett, nem megfelelően működő torokcsakra esetén a következő betegségek jelentkeznek: asztma, bronchitisz, légzési nehézségek, tüdőproblémák, szájüregi problémák, nyakproblémák, mandulaproblémák, torokfájás, fülproblémák, gyakori megfázás. Tudom, hogy nekem a torokcsakrán kell dolgoznom, harmonizálom, kiegyenlítem a gyakorlatokkal. Gyertyaállás, Ekeállás, Halállás, Kobraállás. Mind a torokcsakrára koncentrálja az energiát. És annyira érdekes, hogy még mikor nem tudtam az összefüggést, rögtön ezek a jógapózok lettek a kedvenceim. Egyedül az Ekeállás nagyon nehezemre esik, nagyon fájdalmas, ez is jelzi, hogy azon a területen erősödnöm kell. A légzőgyakorlatok szépen tisztítják a tüdőm. Használom a csakra illóolaját a levendulát és a narancsot, sok kamilla teát iszom, ami szintén segít a csakra tisztításán, harmónizálásán, és meditálok a torok csakrán, miközben mellettem van a csakrára ható féldrágakő, ami nekem a szodalit. A torokcsakrára jótékonyan ható kő lehet még, az ametiszt, a bíbor, a kalcit, a zafír, és az opál.

A fizikai testem egyre kevesebb tünetet produkál. Vannak még rohamok, de nagyon ritkán. Tudom, hogy semmi se változik meg rögtön, de a kitartás meghozza az egészséget. 

Ma már eljutottam oda, hogy MINDIG ki merem mondani, amit szeretnék, és soha sehol nem fojtom magamba az érzéseim. A múlt negatív érzései, gondolatai a jelen testet betegítették meg, a jelen negatív gondolatai, érzései a jövőbeni testet betegítik meg. Éppen ezért fékezzük meg most, segítsünk a rossz beidegződések eltüntetésén, kezdjünk el pozitívan létezni. A testünk mindig jelez. Legyünk tudatosak, figyeljük jelzéseit. Legyünk nyitottak, és  keressük mindig magunkban a megoldást.

Nem is gondolnánk, hogy ezekkel, a bárki számára elérhető eszközökkel, gyakorlatokkal mennyit segíthetünk magunkon. Ha nekem sikerült, bárkinek sikerül. Ezért ajánlom a jógát. Kezd el! Gyere jógázz velem. ♥

Szeretettel

Renka

 

Utam idáig

Arról még nem írtam, hogy milyen volt az én utam idáig. Rögös, tanuláságos, változásokban gazdag. Íme: 

Az első jógaórán 18 éves koromban voltam. Alig bírtam nevetés nélkül. Egy mélyen spirituális oktató órájába csöppentem bele. Semmit nem értettem abból, amit mondott. Akkor még nem tudtam, hogy az elme működésést szabályozni tudom. Évek teltek el, mire újra elmentem egy jógaórára. Az akkor nagyon divatos bikram jógára esett a választásom. Ahogy egy barátnőm megfogalmazta, olyan volt, mintha egy katonai kiképzésen lettem volna. Éreztem, hogy ez sem az én világom. De ezt is meg kellett tapasztalni, hogy véleményem lehessen róla. Megint évek maradtak ki, amikor betévedtem egy kisebb stúdióba hatha jógára, és ott éreztem először, hogy a helyemen vagyok.

Mindig az arany középútban hiszek. Ekkor léptem rá komolyabban a jóga útjára. Minden nap gyakoroltam, szorgalmasan eljártam az órákra. Kedveltem az oktatót is. Nem volt mélyen spirituális, de az órái nagyon kellemesek voltak. Pont olyan, amit egy nyugati kultúrában felcseperedett ember elsőre fel tud fogni. Ekkor kezdtem el azt érezni, hogy többre van szükségem. És kétszer egymás után a Sivananda tradíció jött szembe velem. A megérzéseim azt súgták, hogy induljak el, és nézzem meg a központot. Egyáltalán nem volt közel, de mégis mentem. Több, mint másfél órát kellett utaznom a városon keresztül, hogy eljussak a jógaközpontba, de megérte. Megismerkedtem a tradícióval és ott maradtam. Elvégeztem az egy éves jógaoktatói képzést, folyamatosan változtam. Volt egy pont, amikor megijedtem, hogy fogom a jógafilozófiát ötvözni a városi életemben, hirtelen el akartam vonulni a világ elől, de maradtam, ezt súgta a belső hang, és szépen összefonódott a jóga, és a város. Fantasztikus érzés volt egyre tisztábban látni a hétköznapok feladatait. Azt, hogy mennyire nem éri meg felidegesíteni magam azon, hogy a villamoson mindenki az ajtóban áll, és se le, se fel nem lehet szállni. Egyre jobban része lett a mindennapjaimnak a jóga. Jógázom fogmosás közben, hajszárításnál, jönnek-mennek a mantrák a fejemben, tudom mivel nyugtatom meg  magam, ha valami hirtelen stresszként ér. Mert engem is ér. A hétköznapok monotonitása sokszor engem is magával ragad. Látom, hogy peregnek úgy órák, hogy nem azzal foglalkozom, amivel igazán szeretnék. De nem ostorzom magam emiatt. 

És, hogy miben változtam? Nem hazudok, még csak apró füllentések sincsenek. És felismerem azonnal a hazugságot. Végre ki merem mondani az igazam. Őszinte vagyok. Vállalom a felelősséget a tetteimért. Kitartóbb vagyok. Nem hibáztatok másokat. Túllépem a határaim. Elkezdtem lebontani a korlátaim, és nem építek újakat. Csak akkor mondok véleményt, ha kérdeznek, főleg, ha az a másiknak esetleg negatív érzést adna. Szóval nem szólok bele más életébe. Mert tudom változtatni csak ő tud rajta. Ezért inkább magammal foglalkozom. Figyelem magam, hogy mire van szükségem, és azt cselekszem. Próbálok elvárások nélkül cselekedni. Bevallom, ez nem ment rögtön, de nagyon jó úton haladok. :-) Erre jó a hospitálás. Persze, csak valóban önzetlenül. Megtanultam várni a dolgokra. Persze nem ölbetett kézzel. És, nem sietek. Már sehova nem sietek. És, azóta mindenhova időre odaérek. És, ha véletlen mégsem, nem izgatom magam. És, már engem sem zavar, ha késik valaki. Szépen várok rá. Annyi mindent csinálhatok addig a fejemben, ami nekem jó. Pl. énekelhetek egy mantrát. :)

Igyekszem városi jógiként végezni a feladataim. Talán a legjobb dolog, amit jógában tanultam, az elfogadás, és a dolgok kivárása, nem siettetése. Elfogadom, hogy amibe belekezdtem nem válik rögtön arannyá, mert vannak dolgok, amiket meg kell tanulnom útközben. Próbálok szeretettel tekinteni minden emberre, még ha ez nehéz is, egy 7-es buszon, de igyekszem meglátni, hogy ő is ugyanabból a forrásból származik, mint én. 

Csak egy dolgot tudok a jóga mellé állítani. Azt, hogy jó. Én sokat formálódom általa, mind testileg, mind mentálisan, mind lelkileg. Nincs egyik a másik nélkül. :-)

Az élet folyamatos változás és ezt meg kell érteni, mert különben minden változást egy pofoncsapásként élünk meg. Úgy sejtem rengeteg változást hoz még az életem, és elfogadom. Ki az akinek ugyanaz tetszik ma is, mint 20 évvel ezelőtt? :-)

Renka

 

Az év listája

Sokan szeretnek listát írni az új évben. Én is ezt a csoportot gyarapítom. Vannak, akik nem írnak. Talán ők kedvet kapnak most, hogy írjanak egyet. :-)

Nekem az év úgy indul, hogy listát írok arról, mi az amit szeretnék erősíteni magamban. Mi az a cél, amit folytatnék, amibe új, még több energiát szeretnék tenni.  

Azt már olvashattátok, hogy az év utolsó napja nálam, az elengedésről szól. Ez már egy kisebb rituálévá vált. Fontosnak tartom az elengedést, hogy helyet adjak az új dolgoknak. Ha folyton visszük magunkkal a már felesleges érzéseket, nem tudjuk beengedni az újakat.

Szóval a lista. Év elején az ember mindig lelkesebb. Új lendülettel, picit visszalassulva, áttekintve a múlt eseméyeit, érezhetjük, hogy mit szeretnénk megváltoztatni az életünkben, mit szeretnék újult erővel elérni. 

Már csak ezek leírása is energiába kerül. Méghozzá pozitív energiába, mert nyilván nem azt írjuk le, hogy szeretnénk keresztbetenni annak a kollégának, akit nem szeretünk annyira. Inkább azt írjuk le, hogy mit tudunk magunkban változtatni ahhoz, hogy ezt a bizonyos kollégát jobban elviseljük. És ez csak egy példa. 

Mikor írjuk ezt a listát, ne feledjük, ez se lesz kőbe vésve. Ne ijedjünk meg attól, ha nem teljesül rögtön, amit szeretnénk. Van, amit többször kell leírni, akár évek telnek el, mire érzékeljük az életünkben.

Visszaolvasva a saját listáim, például van olyan, amit 4 éve írtam és most érkezett meg. Talán most jött el az ideje, most tudok vele mit kezdeni. 

A lista egy cél, és a célok mindig kellenek, hogy motiváltan éljük az életet. 

Nagyon sok minden motiválhatja az embert. Új életmód, új kapcsolatok, új tanulmányok, új élmények, új utazások, vagy akár új tárgyak. A lényeg, hogy olyan dolgok legyenek, amire valóban szükségünk van, amiért valóban megéri az energiát belefektetni. Olyan legyen ez a cél, olyan dolgok szerepeljenek ezen a listán, amit valóban én szeretnék.       Engedjük meg magunknak a változás lehetőségét. Nézzük meg melyik az a terület, ahol változás kell ahhoz, hogy jobban érezzem magam. 

Figyeljük meg magunkat csendben. Legyünk magunkhoz őszinték, és készítsük el magunknak azt a listát, ami boldoggá tesz, amitől jobbak leszünk.  

Aki kedvet kapott, jó lista írást, aki már megírta, HAJRÁ!!! ♥

Csodálatosan boldog új évet kívánok Nektek! 

Reni

 

Elengedés, és újraindítás

Elérkeztek az év utolsó napjai. Engedjük el azt, aminek nincs helye bennünk, hogy legyen helye az új érzéseknek. Úgy, ahogy a rég számlákat, blokkokat, az 5 évnél régebbi adóbevallást, az egy éve lejárt lisztet a szekrényben, úgy lelkünk lejárt érzéseit is dobjuk a szemétbe. Ne érezzük nehezebbnek. Pont ugyan olyan könnyedséggel szelektáljunk bent, mint kint. Bármi ami elavult, ne hagyjuk magunkban, mert csak megkövesedik és később sokkal nehezebb lesz megszabadulni tőle. 

Év végén mindig elcsendesedek, lelassulok. Nem mintha úgy rohannék az év többi napján. :-) De ilyenkor év végén, valahogy még inkább befelé figyelek. A karácsony kellőképp megágyazta a visszavonulást a lelassulást az év végére. Nagyon szeretem ezeket a napokat, az év utolsó napjait. Szeretem ilyenkor leírni, hogy mi történt velem az év közben. Ez újra emlékeztet, hogy mennyi szép élménnyel lettem gazdagabb, és a nehezebben megélt pillanatokat  is újra át tudom gondolni. Megvizsgálom magamban, hogy újra úgy reagálnék-e rá, vagy már másként is meg tudnám élni. Itt be tudom bizonyítani magamnak, hogy igenis lehet változni. Mert változni mindig mindenben lehet. 

Az év utolsó napján szertartásszerűen leírom egy papírra mik azok a tulajdonságok, berögződések, negatív érzések, amiktől szeretnék megszabadulni. Átgondolom nagyon tudatosan, hogy mi az, ami visszahúz az életben. Melyik gondolataim azok, amikkel falat építek magam köré. Szépen, tisztán érhetően leírom, majd tudatosítom az elmémben, hogy mindezektől megválok, elengedek minden olyan érzést, gondolatot, amire nincs szükségem, majd fogom a papírt és hamuvá égetem. Miközben ég, érzem, ahogy távoznak a papírra vetett, rosszul beidegződött gondolatok, érzem, ahogy minden sejtemből távozik, és valami egészen új, felemelő, és tiszta érzés kerül a helyére. Ha tudatosak vagyunk, így valóban elengedhetjük érzéseinket, megtisztíthatjuk lelkünket. Ez az év utolsó napja számomra. Az ilyen elcsendesedéshez nem árt elvonulni. Például, én évek óta vidékre utazom Szilveszterkor a párommal, egy helyre, ahol minden csendes és nem vonja el a város zaja a figyelmem önmagamról. 

Majd jönnek az újév első napjai. Elsején elhatározom, hogy mit teremtek meg, mik azok a feladatok, amikre igazán koncentrálnom kell, mi az a tulajdonság, amiben erősödnöm kell. Ezekről tervet készítek, lépésről, lépésre, hogy miként tudom megvalósítani. Persze az élet ezer változást képes hozni, és sokszor nem úgy alakulnak a történések, ahogy terveztük, de egy terv mindig tart valami felé. :-) Persze az is nagyon fontos, hogy ne úgy írjunk le valamit, és ne úgy gondoljunk rá, hogy az kőbe van vésve, mert akkor könnyen csalódhatunk, magunkban is. Azt nyugodtan átgondolhatjuk, hogy amit szeretnénk milyen változásokat, eredményeket hoz az életünkbe. Például, én szeretem leírni az év első napján, hogy hova szeretnék elutazni év közben. Miközben írom, elképzelem, egészen pontosan, ahogy a kiválasztott úticél egyikének az utcáit járom, mosolyogva elvegyülök a helyiek között, ahogy csodálom az ottani növényzetet, stb... :-) Engedjük, hogy a képzelőerőnk, a legapróbb részletekig elkalandozzon, és teremtsük meg magunknak a legszebb utazásokat. 

Az is jó ötlet, ha év elején egy nagyobb projektet kiválasztunk, ami a szívünknek nagyon kedves, vagy valami amit már rég szeretnénk megvalósítani, és igyekszünk minden felszabadult energiánkat arra koncentrálni, amikor csak van szabad időnk azzal foglalkozni, azt táplálni és építeni. Ezzel a technikával sikeresen elkerülhetjük a fékevesztett agyalásokat fölösleges dolgokon. 

Azt mondják 2016 a nyugalom éve. Engedjétek, hogy átjárja lelketeket a nyugalom. Nem fog fájni. :-) ♥

Szeretettel,

Renka

Mese estére...

Felnőtt vagyok, és mégis nagyon szeretek mesét olvasni. Kikapcsol, elvarázsol, és mindig tanulok belőlük valamit.

Rengeteg mesét olvastam már, Antoine de Saint Exupéry, Móra Ferenc, Jean de La Fontaine, Puskin, Tolsztoj, Oscar Wilde tollából. Most egy lett író Karlis Skalbe mesés kötetét olvasom, és több kedvenc mesém is van benne. 

Az egyiket szeretném megosztani Veletek. Fogadjátok szeretettel. Kellemes olvasást. :)

"Amikor beszélnek a fák

  A királyoknak sok hangzatos nevük van. Még olyan is akad, akit az ég fiának hívnak. Jankával megfordítva áll a dolog, ő a föld fia volt. Az anyja nap mint nap munkában görnyedt, így azután nem tudta dédelgetni, nem jutott rá idő, hogy foglalkozzon vele. Amíg anyja a krumplibokrokat töltögette, addig a gyermek, mint valami bölcsőben, ott feküdt a puha, nap melegette barázdában, a krumplitábla szélén. Amikor otthagyták, vagy megfeledkeztek róla, kicsi kezével lábával kapálózva egy napsütötte mélyedést keresett, ahol eljátszogathatott az apró kavicsokkal vagy virágokkal.      

  Janka még kisgyerek korában marhahajcsárok révén került Rigába. Üvegeket mosott az "Aranykakas" vendéglőben, és segédkezett a fogadósnak. Itt is a földön mászkált, ahogy az udvaron kitépdeste a csorba macskakövek közt kinőtt virágzó pitypangot és fűszálakat. Így parancsolta neki a gazda. A virágok és füvek vékonyka hangot kiabáltak, és ellenszegültek, amikor kitépdeste őket. Ezért aztán Janka megsajnálta őket, és gyökerükről a földet lerázogatva, csomóba szedte s a fészer falára akasztotta őket, ahol este aludni szokott. Amikor az udvaron végzett, a gazdasszony behívta a házba, ahol ismét csak a részeg vendégek között kellett mászkálnia a padlón, hogy feltörülhesse a kiömlött aranybarna sörtócsákat.

  Ebben az örökös megalázottságában különösen fenségenek tűntek számára a magas rigai tornyok.

  Esténként, amikor fáradtan egy-egy pillanatra elszabadult a munkából, tekintete mohón kereste az eget. A kapunál álló öreg hársak csúcsát nézte, amelyeken ott ragyogott még a napsütötte fellegek visszaverődő fénye. A hársak fejüket magasra emelve néztek a lenyugvó nap búcsúzó sugarai után. Az ég felé nyújtózott minden gally, minden ág. A levelek sejtelmesen susogtak valamiről. Jankának úgy rémlett, beszélnek a fák. Két kis kezét szenvedélyesen összekulcsolta, és ajka annak a régi imának a szavait kereste, amelyre az anyja tanította valamikor.

  Az udvaron ott sétálgatott Janka barátja, a szürke kandúr. A gazdasszony nem tűrte meg a konyhában, mivel ellopkodta a pecsenyedarabokat, és suttyomban kihalászta mancsával a dézsából a sütésre szánt halakat. Bizony ilyen volt őkelme: vadász és halász egy személyben.    

  Este, amikor Janka elhelyezkedett a fészerben a szalmazsákján, a kandúr odahúzódott mellé, és olyan kedvesen, vidáman dorombolt-duruzsult, mint édesanyja rokkája. Dorombolását hallgatva Janka úgy érezte, mintha édesanyja árnya hajolna fölébe, átmelegítve ezt a hideg zugot. Éjszaka még melegítette is a kandúr a fiút, ahogy mellette feküdt, szegénynek az inge már merő rongy volt elől. "Cicuska, kisbogaram, melegítsd meg a hasam!" - kérte Janka a macskát esténként, ahogy odahúzta magához.  

  Egyszer nagy kalamajka támadt a konyhában. A gazdasszony elkeseredetten szitkozódott, és vadul csapkodta a lábasokat és serpenyőket. A kandúr lerántott a földre egy tányér sült húst, amelyet épp föl kellett volna szolgálni valakinek. A gazdasszony ezért elhatározta, hogy elteszi láb alól. Elkapta a macska grabancát, hurkot kötött az ajtófélfára, s hozzáfogott, hogy felakassza.                                                                                                                          

  - Most végzek veled! - kiáltotta, s csak úgy lángolt az arca. - Igazságnak kell lennie a földön.                                            

  Mit is mondhatnánk erre? A gazdasszony igazságos nőszemély volt. Ott pedig, ahol az igazság uralkodik, mindig szenvednie kell valakinek. E pillanatban a konyhában termett Janka, és kitépte a gazdasszony kezéből a macskát. Az siettében átbukfencezett a küszöbön és eltűnt az udvaron.                                                                                              

  - Hát akkor most te kapod meg, amit ő érdemelt! - rontott rá a gazdasszony a fiúcskára. - Ha ennek a macskának védelmére kélsz, te is olyan semmirekellő vagy, mint ő. Takarodj innen, többé ne is lássalak itt!                                          

  Janka sírva fakadt, megállt az ajtónál, és könyörgően nézett a gazdasszonyra.                                                            

  - Hordd el magad, ha mondom! Akkor lássalak, mikor a hátam közepét. Igazságnak kell lennie a földön!                    

  Miután Janka kisírta magát, bement a fészerbe, és leült a sarokba a szalmazsákjára. Ívben hajlított hátát könnyedén hozzádörgölve a félig nyitott ajtóhoz, a kandúr is beosont utána, s puha gombolyagként mellé heveredett. A fiú végigjáratta tekintetét a csupasz falakon. Semmi sem volt itt az övé, nem volt mit magával vinnie. A gazdasszony még bért sem fizetett neki - a szolgálatáért csak egy darab kenyeret kapott, meg egy zugot, ahol alhatott. Janka fogta a kandúrt és elindult vele.                                                                                                                                        

  Az utcán, a sok ember közt félelem fogta el, mint nemegyszer, amikor a sűrű fenyvesen kellett keresztülmennie. Olyankor mindig hangosan énekelt, vagy fütyörészett, hogy bátorítsa magát. De itt, a városban, a száját se merte kinyitni. A bánattól némán, a házak falához húzódva, a macskával a kabátja alatt bolyongott utcáról utcára, s nem tudta, mitévő legyen. De hát van-e valahol még egy olyan varázslatos erdő, mint ez az emberrengeteg? A piros-sárga-kék selyembe öltözött dámák olyanok voltak a pezsgő emberáradatban, mint hatalmas, karcsú virágok az embererdőben, Janka fának vélte az embereket. De ezeket az embereket a legvastagabb fakéregnél is durvább-keményebb valami fedte. Az erődben bármelyik fát átölelte, s olyankor a természet mély, csöndes öröme töltötte be lelkét. Szíve, mint színültig telt kehely, már-már kicsordult a gyöngéd boldogságtól.                                                      

  Szemében ott bujkáltak a kitörni készülő könnyek, de senkihez sem mert odamenni. Rémülten vett észre, hogy őt magát is, akár a fát, kéreg vonta be, és ugyanolyan érzéketlenenül és idegenül járkál, mint a többiek... Az egyik csillogó szemű dáma lehajolt hozzá, és csak úgy futólag megsimogatta a macskáját kis fehér kezével. De ez a kedvesség nem melengette meg a kisfiú szívét, bár meglehet, hogy neki volt szánva. Egy idős úr bajuszába mosolyogva megkérdezte, nem akarja-e eladni a macskáját. Janka válaszképpen csak makacsul megrázta a fejét. Harsongtak az autódudák, csilingeltek a villamosok, zajongott az emberáradat, az egész város vad iramban rohant-törtetett valahova. Janka félénken félrehúzódott, s e vad hangokon át is hallotta, hogy beszélnek egymással a sétány hársainak levelei. A fák közelebb álltak hozzá, mint az emberek. Hiszen ők is faluról jöttek, a szél és a nap gyermekeiként, bár gyökereik itt nyúltak el a kemény kőkockák alatt.                                                                                  

  És milyen csodálatos erőt zártak magukba! Amikor a város felett kilobbant az alkonyat, a parkban, ahol Janka letelepedett, a vén fák csúcsa megnyúlt, és mintha némaságba dermedt volna. Az ágak és gallyacskák éberen mind az ég felé nyújtóztak, és Janka apró ujjai is lázasan összekulcsolódtak... Úgy tetszett, csupán a fák hallották a végtelen csöndet, amely együtt érkezett az esttel, s átölelte az egész világot. ..                                                        

  Éjfélkor, amikor az utcák már elnéptelenedtek, Janka még mindig ott kószált a sétányokon, s egyszer csak az egyik út meleltt véséges vén hársat pillantott meg, mely szakasztott olyan volt, mint a nagyanyja, mikor a faluba menet magára öltötte a szoknyáit. A fa ágai egész a földig hajoltak. Janka lerogyott a fáradtságtól, bemászott a hárs lombjai alá, szinte gombolyaggá guborodott a csupasz földön, s macskáját magához ölelve álomba merült.                            

  Éjfél után két városi polgár egymást támogatva hazafelé igyekezett valami vidám lakomáról.                                                

  - Nézd csak, hol alszik ez a kis csavargó - mondta az egyik. - Úgy összehúzza magát, mint a gombóc.                     -  

 - Talán egész nap egy falatot sem evett... - dünnyögte töprengően a másik.                                                                    

 - Ó, ezek a szerencsétlenek! - kiáltotta az első. - Nem, ha én nem ehetek kedvemre, többé nem tisztelném önmagamat. Az embernek jól kell lennie!                                                                                                                        

 - Szerintem egyiküknek sem lehet oka panaszra...                                                                                                                A bendőmet sokszor úgy megtömtem drága ételekkel és italokkal, hogy éjszakára szerettem volna páncélszekrénybe zárni, mivel féltem, nehogy ellopja valaki.                                                                                                                        

 - Segíteni kell ezen a fiúcskán. Úgy alszik szegényke, mint a kismadár, fejét szárnya alá dugva...                                      

 - Á, mindegyiken úgyse segíthetsz. Gyerünk haza.                                                                                                            

  Azzal elmentek. A kisfiú aludt, nem hallotta a beszédjüket.                                                                                                                  

  Amikor felderengett a hajnal, s a korai hűvösség fölébresztette az ágakat, Janka megremegett, és félálomba hallotta, hogy beszélnek a fák.                                                                                                                                                      

 - Mit adhatnánk ennek a fiúcskának, hogy segíthetnénk rajta? - suttogott a hárs.                                                          

 - Az én bátyám, ott a sétány végén, egy fazék aranyat őriz a gyökerei alatt - dünnyögte a tölgy. - Ha megmondanám neki...                                                                                                                                                                                

 - Aranyra nincs szüksége. Az arany az ujjaiban van.                                                                                                       Ennek a kisfiúnak érzékenyebbek az ujjai sudaram legkisebb ágacskáinál is, amelyek elsőként köszöntik a napot.        

 - Akkor mivel segítesz rajta? - kérdezte a tölgy.                                                                                                                  

 - Összehozom egy jó emberrel - felelte a hárs. - Reggelenként egy idős úr jár erre sétálni. Az ő ujjai is csodálatosan tudnak beszélni. Esténként varázslatos hangokat hallok az ablakából. Csöndesen ringatom lombjaimat ilyenkor, s vele énekelgetek. Magányos ember, nincsenek gyermekei. Nézd ott vannak az ablakai, az utcára nyílnak. Valamennyi nyitva van... Álmában megsúgom neki, hogy vegye magához ezt a fiúcskát...                                            

  A fák még sokáig sustorogtak, Janka pedig ismét elaludt.                                                                                              

  Csak az első járókelő lépetinek zajára ébredt fel. Riadtan talpra ugrott, s elkószált a városban... De a vén hársfához, amely alatt az éjszaka aludt, mégis visszatért, mert ott úgy érezte magát, hogy otthon van.                                              

  Váratlanul ismét összetalálkozott az ősz bajuszú úrral, azzal, aki meg akarta venni a macskáját.                                      

 - Hát újra találkoztunk, fiacskám! - mondta mosolyogva az idős úr. - Most talán eladod nekem a macskádat? - kérdezte nevetve. - Az éjszaka biztosan meggondoltad a dolgot!                                                                                        

 - Nem! - felelte Janka, és széles, bizakodó mosoly ragyogta be az arcát. - Inkább engem vegyen magához!                        

 - Jól van - egyezett bele pillanatnyi töprengés után az idős úr. - Jer hát velem. Reggelenként majd kitisztítod a ruhámat, csizmámat, s előkészíted a pipámat. Amikor aztán jobban megismerlek, majd beszélünk a továbbiakról!...  

  Azzal az idős úr - a híres zenetudós - elvezette a kisfiút pompás hajlékába. Janka ebben a házban látott először zongorát.                                                                                                                                                                          

  Egyik alkalommal, amikor a professzor nem volt otthon, Janka csöndben odament a zongorához, és keresgélni kezdte a billentyűk közt az ismerős dallamok hangjait. Amikor a professzor hazaért, a kisfiú ott ült a zongoránál, és játszott. A professzor foglalkozni kezdett vele. A gyerekben csodálatos zenei tehetséget fedeztek fel. Az idős úr magára vállta Janka tanítását, akiből híres muzsikus lett. Első műve - "A fák imája" - világhírre tett szert."

Egy mesében több tucat tanulság bújik meg. Lehet nem első olvasásra találni meg bennünk az összeset, hanem újra és újra olvasással. Ezért szeretem. A végtelenségig lehet újra olvasni őket. Mindenki megtalálhatja benne a saját élethelyzetének a hasonlóságát, és tanulságát. Vagy egyszerűen csak engedjük, hogy picit ott maradjon bennünk a gyermek. :-)

 

Minden kedves Olvasómnak, meghitt, békés karácsonyt kívánok.

Szeretettel, 

Renka

 

Miért mások a jógagyakorlatok, mint a többi testmozgás?

Mert egy ősi tudomány. Egy holisztikus szemlélet. A test csak egy eszköz, egy jármű, hogy az elme haladhasson a tökéletesség felé. A célja inkább a mentális képességek és a koncentráció fejlesztése. A jógapózok gyakorlásával egy egészséges testet kapunk, lehetőséget arra, hogy ne a fájdalmakkal kelljen foglalkozni a nap 24 órájában, hanem haladhassunk előre, az úton, amit választottunk magunknak. 

A jógagyakorlások fizikai célja az erős és rugalmas gerinc. A nyugati életmódra jellemző irodai munka, a sok ülés a gerincet nagyon terheli, és sok más mozgásformával csak rosszabb lesz utána a helyzet, mintsem javulna. Tehát a jógagyakorlatoknál a fókuszban a gerinc áll. A gerinc mellett fontos a hasizmok és a hátizmok erősítése, hogy a meglazult szalagok helyett átvegyék a gerinc tartásának a feladatát. A jógapózok kitartása közben koncentrálunk a belső szerveinkre, mirigyeinkre, amiket stimulálunk, masszírozunk a gyakorlatok alatt. Tehát a jógapózokkal, légzőgyakorlatokkal, relaxációval tudatosan gyógyíthatjuk magunkat. Hát nem csodás? :-)

A jógagyakorlatok nem az erőteljes izommunkán alapulnak. Sőt, kifejezetten ellenzi, mert az erőteljes izommunka, megfelelő légzés, és relaxáció hiányában csak fáradtsághoz és izomlázhoz vezet. A jógapózok felépítése végig légzésharmonizálással és a végén relaxációval történik. Ezzel oldjuk a feszültséget az izmokban, így elkerül minket a fáradtság és másnap az izomláz. Félreértés ne essék, dolgoznak azok az izomok rendesen, és szép szálkás izomzatra tehetünk szert a gyakorlással. Viszont nagy "muszklikra" ne számítsunk. 

A jógagyakorlással testünk feltöltődik energiával, mentális képességeink javulnak, és lelkünk megnyugszik. És az a csodás, hogy mindez már az első jógaóra után érezhető. 

Gyere, jógázz velem.

Renka 

 

I, mint inspiráció

Tegnap este Fullajtàr Andrea Marlene Dietrich dalait, ès gondolatait idèző estjèn voltunk. Fantasztikus volt. Imàdom, amikor valami inspiràlóan hat ràm. Ahogy meghallottam ezt a Dietrich ABC-t, azonnal tudtam, hogy elkèszítem a sajàtom. És azt is tudtam, hogy ezt szeretnèm Veletek is megosztani. Szerintem kèszítse el mindenki. Ami elsőre jön.

A, mint adakozàs. Adni màsoknak, önzetlenül. Megtisztìtja a lelkünk.   
B, mint belső hang. Ugye, hogy ott van?
C, mint cirógatàs. Megnyugtat.
D, mint demencia. Mozogjunk sokat ellene!!!
E, mint empàtia. Csak ìgy èrthetünk meg màsokat.
F, mint félelem. Vannak, de túl kell lèpni rajtuk.
G, mint gőg. És bàrmely szinonimàja csak beszennyezi a lelkünk. Ne nèzzünk le soha senkit, ne legyünk önteltek, ne pöffeszkedjünk, mert csak kidurran az a lufi.
Gy, mint gyengèdsèg. Mindenkinek jàr.
H, mint halhatatlansàg. A lèlek ilyen.
I, mint izgalom. Èletben tart.
J, mint jàtszma. El kell felejteni.
K, mint kèpzelőerő. Ez egyenlő a teremtő erővel. De pozitív legyen!
L, mint lehetetlen. Van, ami annak tűnik, de tegyünk érte, hogy megvalósuljon.
M, mint mese. Estimese. Olvasni, fantàziàlni, ihletet kapni, megnyugodni tőle jó.
N, mint nem. Ha valami nem esik jól, nemet is lehet mondani.
O, mint otthon. Bàrcsak mindenkinek lenne.
Ő, mint őszintesèg. Mert ìgy tiszta minden kapcsolat. Önmagunkkal is.
P, mint pillanat. A pillanat mèg tiszta, édes, és szabad.
R, mint remèny. Mert a remèny szàmomra az egyik legszebb szó.
S, mint segìtsèg. A segìtsèget elfogadni pont olyan fontos, mint adni.
Sz, mint szeretet. Az egyetlen erő.
T, mint telepàtia. Imàdom. Egy csoda. Megborzongok, amikor tapasztalom.
U, mint unatkozàs. Ha unatkozunk, inkàbb meditàljunk.
Ú, mint út. Legyen meg a sajàtunk, és ne egy màsik emberèt akarjuk vègigjàrni.
Ü, mint üdvösség. Tiszta tudat. A jòga cèlja.
V, mint vìgasznyújtàs. Enyhìthetünk vele màsok fàjdalmàn.
Z, mint zaj. Nagyon nem bìrom. Bàntja a fülem.
Zs, mint zseni. Imàdom a zseniket, ahogy szabdjàra engedik a fantàziàjukat, és nem foglalkoznak màsok gondolataival. Megteremtik, amit csak akarnak.

Ez egy jó jàtèk. Ès érdemes megvizsgàlni, értelmezni, hogy milyen gondolat követi. Ràm jellemző, vagy hiànyzik belőlem, vagy pont ellene vagyok. Megfigyelni a negatív gondolatokat is. Megkeresni honnan jönnek.
Közelebb hozhat önmagam megismeréséhez. Szerintem újra és újra meg lehet csinàlni. Követni, figyelni vele a vàltozàsainkat.
Jó ismerkedést!

Renka

Hogyan kezdjünk el jógázni?

Először is, előítéletek nélkül.

Mik lehetnek ezek?

-Nem vagyok hajlékony

-Éppen nem vagyok jó formában

-Nincs elég időm

-Félek, hogy nem tudom megcsinálni a gyakorlatokat

-Félek, hogy kinevetnek

-Nem merek belekezdeni

És sorolhatnám. Félelem mindig akad, de csak egyet tehetünk, túllépni rajta.

Senki nem úgy kezd el jógázni, hogy rögtök a nyakába tudja tenni a lábát. Én még mindig nem tudom.:-)

Az se baj, ha nem érzed magad jó formában, a gyakorlással hamar fitt leszel. 

Idő arra van, ami fontos az életünkben, és mi lenne annál fontosabb, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Nem kell rögtön a legnehezebb gyakorlatokkal kezdeni. Sok jógapóz már ismert lehet, akár az iskolából, vagy más mozgásformából. Kezdjünk egyszerű pózokkal, hogy legyen sikerélmény. Lépésről lépésre...

Attól meg főleg nem szabad félni, hogy kudarcba fullad a gyakorlás, mert ha kitartóan haladok a jóga útján, nem lesz kudarcélményem. És pont ezért nem szabad előítéletekkel belekezdeni, mert ha elvárásunk van, akkor ott van csalódás is. Ez vagy pozitív, vagy negatív. A pozitív csalódásnak örülünk, de a negatív csalódást kudarcként éljük meg, és a jógának pont az a lényege, hogy megszabadítson az ehhez hasonló érzésektől. Nem kell félni, egyszerűen csak ki kell próbálni, és ha mégse tetszik, akkor senki nem kötelez arra, hogy tovább csináljam. Ismerek olyan embereket, akik már évek óta szemezgetnek a jógával, de még nem jött meg a kellő löket, hogy ki is próbálja, vagy még nem érzi érettnek rá magát. De ha szeretnénk valamit, akkor minden félelmet, előítéletet, mások bármilyen tapasztalatát félre kell tenni, és el kell kezdeni.

A második lépés, hogy MOST! Mert holnap már lesz más helyette. Bármi, amibe szeretnénk belevágni, azt kezdjük el most, mert az időhúzással, csak bezavarnak a gondolatok. Ha halogatunk, mindig találunk valami mást helyette. Legfőképp kifogást! Ami egy kimeríthetetlen mézesbödön. Ugye ismerjük a "holnap kezdem a fogyókúrát", vagy a "holnap leszokok a dohányzásról" mondatokat? Legtöbbször ebből semmi nem lesz. Az igazi elhatározás a mostban születik meg, és ott is kell elkezdeni. 

Ha mindez megvan. Ha megvan az előítéletek leküzdése, ha megvan az elhatározás most, akkor fogalmazzuk meg magunknak, hogy mi a jógagyakorlásunk célja.

Milyen síkon szeretnék változni?

Fizikai? Szeretnék jó erőben lenni. Szeretnék izmosodni, Szeretnék rugalmasabb lenni. 

Mentális? Szeretném a koncentrációm javítani. Szeretném kezelni a feszültséget.

Lelki? Szeretném érezni a biztonságot önmagamban. Szeretnék megerősödni, hogy ne okozzon fájdalmat a külvilág negatív hatása.

A legfontosabb a szeretnék. Hogy magamért szeretnék tenni. Mindenkinek más a célja. Mi keressük meg a magunkét, és járjuk a saját utunkat. Legyünk tudatosak tetteinkben. És higgyünk magunkban.

Akinek van kedve, jöjjön jógázzon velem. December 6-án jóga workshopot tartok. Részletek a Jóga nálam menüben. És, hogy ott mi lesz a menü? Megismerkedés a jóga alapelveivel, és rengeteg tudatos gyakorlás. Mindez 4 órában. Finom teákkal és egészséges ételekkel. 

Várlat Titeket szeretettel! 

Renka

 

 

Mert senki nem fog helyettünk változni

Miért jógázzunk? 

Mert változunk. És szerencsére jó irányba.

Hányszor vágytunk már arra, hogy bárcsak a párunk, a szüleink, valamelyik barátunk megváltozna? Szomorú hírem van, nem fog. Csak akkor, ha ő maga akar változni. De mi csak önmagunkért tehetünk igazán, és ha mi magunk változunk, környezetünk is változni fog. 

Ha nyugodtabbak vagyunk, a körülöttünk élők is nyugodtak. Ha mosolygunk, akkor visszamosolyognak ránk. Ha arra koncentrálunk, ami jó, akkor velünk szemben is arra koncentrálnak, ami bennünk jó. Ha megtaláltuk a belső békét és nyugalmat, és ezt adjuk a családunknak, higgyük el, ők se kiabálást fognak visszaadni. 

Amikor a gyerek azt látja, hogy Anyu, vagy Apu nem idegesíti fel magát, egy stresszes helyzetben, akkor ő se kiabálással, vagy verekedéssel fogja megszerezni az igazságát, vagy egy társa játékát.

Minden területen, de szülőkét kifejezetten hatalmas kincs a jóga. Átadhatjuk a gyerekeinkek a nyugalmat, a harmóniát, megmutathatjuk nekik, hogy békével és szeretettel jobban elérhetik, amit szeretnének, mint a félelemkeltéssel, és erőszakkal. Ha a gyerekek megtanuláják, hogy nem tesznek egymás közt különbséget, elfogadják a társaikat, úgyis ha azt látják más a bőrszínűk, és másként beszélnek, akkor ezek a gyerekek megtanulnak gyűlölködés nélkül élni, és ezek a gyerekek elvezetik a világot a békéhez. És ebben a szülőknek óriási szerepük van.

Önmagunk változása juttat el egy nyugodtabb, meghittebb, családi-, pár-, és baráti kapcsolat, vagy munkahelyi hangulat eléréséhez. Ha ez nincs meg, nézzünk magunkba és merjünk változni. 

Jógával megérthetjük a világ egységét, megszüntethetjük magunkban a különbségtétel érzését. Visszaszoríthatjuk az egot az állandó vágyakozásról. Jógával elérhetünk egy olyan magabiztosságot, hogy mindig merjünk kiállni önmagunkért. Az ego visszaszorításával helyesen tudunk megítélni egy helyzetet. A jóga gyakorlásával megszűnik a féltékenység, irigység, agresszió érzése. Helyette béke, megelégedettség, őszinte elfogadás és szeretet lép a helyébe. Minden negatív gondolatot pozitívvá lehet változtatni. Csak akarni kell. 

Ha szeretnél, gyere, jógázz velem...

Renka

süti beállítások módosítása