A 2017-es év nem éppen a nyugodt évről szólt nekem. Sok minden történt kívül-belül. Sokat rohantam, majd kipurcanva összeestem, mint egy rongybaba. Sokszor sokat vállaltam és csak akkor pihentem meg, amikor már a testem jelezte. 

2018-as fogadalmam már most tudom. Adni magamnak! Folyamatosan! És nem csak akkor, amikor már a testem fáradtan esik össze. Fogadalmam, hogy még mielőtt megtörténne a baj, teszek azért, hogy egészséges maradjak.     

Ebben az évben keveset írtam, mind a külvilág felé, mind magamnak. Ez is azt mutatja, hogy a figyelmem szanaszét esett, és keveset tudtam egy dologra koncentrálni. Most megállok, és koncentrálok és megfigyelem mik azok a tapasztalások, mik azok az élmények, mik azok hatások, amik értek engem. Visszagondolok mi az amivel eltelt ez az év. Megfigyelem milyen voltam az elmúlt évben, mi az amin szeretnék változtatni.

Megnézem mennyi olyan dologgal töltöttem az időm, ami nem feltétlen az én dolgom lett volna, és megnézem mi az ami az én feladatom, és mi az amivel tovább kell mennem.

Több helyen is olvastam a napokban egy indián mondást: "Most megállok, és megvárom, míg utolér a lelkem." Én most ezt teszem. Megállok és megpihenek. És ezt a legjobban csendben tudjuk megtenni, visszavonultan a külvilág zajaitól, az internet csatamezejétől. 

Kívánom Mindannyiótoknak, hogy szóljon az év vége a megfigyelésről, megnyugvásról, az önmagunknak szánt időről, a szeretetről, amit csak akkor tudunk adni, ha nyugodtak vagyunk. Legyen minden szívben béke és szeretet. Áldott készülődést kívánok az ünnepekre.

Szeretettel,

Renka

fotó: Pinterest