Joggal a kérdés, hogy hova tűntem?

Elvesztem a nyári kánikulában. Kevés dolog van, amit nehezen viselek, és közéjük tartozik a nyár. Sajnos valahogy én nem úgy vagyok összeszerelve, hogy jól bírjam a nyári meleget. Ilyenkor kevesebb az energiám, és a kreativitásom is zárkózottabb. Ha lehet így fogalmazni. :)

Ráadásul az ihlet, ha erőltetjük, akkor csak mégjobban elmenekül. 

Szóval belekezdtem tavaly ebbe a blog írásába, és abban az egyben biztos voltam, hogy nem akarok unalmas témákkal jelentkezni. Persze kinek mi az unalmas? :) 

Az utóbbi időben a tervek megvalósítása foglalkoztat a legjobban.

Tervezünk-e, illetve milyen tempóban valósítjuk azt meg? 

Nagyon sokáig ostoroztam magam, hogy amiket eltervezek nem tudom rögtön megvalósítani. Például:  Elterveztem, hogy hetente kétszer eljárok uszodába, napi szinten jógázom. Mindezt 4 éve írtam fel egy kis füzetembe. És a megvalósításhoz most érkeztem el. 

Ma elmondhatom, hogy hetente kétszer elmegysek az uszodába, és napi szinten jógázom. Persze, amikor ezt felírtam 4 éve azt gondoltam, hogy már a következő héten így fog kinézni a heti rendem. De nem így lett. 

Biztos vannak azok a típusú emberek, akik azonnal meg tudják valósítani, amit elképzelnek, de én a saját életemen azt látom, hogy mindenhez idő kell. És, a környezetemben is látom, hogy nem megy egyik napról a másikra a változás.

A legjobb példa erre a fogyókúra. Ha valaki 80 kiló, és 60 kilósra szeretne lefogyni, akkor nem fog tudni mindenen azonnal változtatni, főleg, ha azelőtt semmit se mozgott, és a táplálkozása sem volt megfelelő a diétához. Ilyenkor ajánlatos lépésről lépésre változtatni. 

Én eleinte eljutottam havonta egyszer az uszodába, majd két hetente egyszer, hetente egyszer, és végül most megvan a heti két alkalom.

A jógában is lépésről lépésre történik a fejlődés. Ha az ászanákat nézzük, akkor nem biztos, hogy rögtön fog menni egy nehéz, hajlékonyságot, és erőt is igénylő jógapóz tökéletes kivitelezése. De mi van akkor? A folyamatos fejlődés, tevékenység elhozza a várt eredményt. És nem az a lényeg, hogy az első jógaórán a nyakamba tudjam tenni a lábam - zárójelben megjegyzem, nem is próbálkozunk ilyennel -, hanem, hogy érezzem a testem bármire képes, és fejlődök az úton, amire ráléptem. Mindez ne legyen erőltetett, természtellenes, elvárásokkal teli. Legyen laza, élvezetes, természtes. Azt gondolom lépésről lépésre, önmagam végig figyelve kell haladni az úton. És az olyan út legyen, amit én választottam magamnak. :) 

Szeretettel,

Renka

foto: Pinterest